Prosztatarák

A prosztatarák az egyik leggyakoribb rosszindulatú daganat a férfiak körében és (a tüdő valamint a gyomorrák után) a harmadik, rákbetegséggel kapcsolatos halálok a férfiaknál. A betegség előfordulási gyakorisága az életkor előrehaladtával nő.

Amennyiben a prosztatarákot korai, tünetekkel nem járó klinikai stádiumban felismerik, akkor teljes mértékben gyógyítható.

A betegség kialakulását elősegítő kockázati tényezők:

• előrehaladó életkor
• genetikai tényezők
• etnikai hovatartozás (gyakoribb a fekete bőrű férfiak körében)

Az alábbi tünetek figyelhetők meg:

• főleg éjszaka jelentkező, gyakori vizelési inger
• vizeletindítási vagy vizelet-visszatartási nehézség
• gyenge vagy szakadozó vizeletsugár
• fájdalmas vizeletürítés vagy égő érzés vizeletürítés során
• merevedési zavar
• fájdalmas magömlés
• vérvizelés vagy vér az ondóban
• gyakori fájdalom vagy merevségérzés a derék-, csípőtájon, illetve a combok felső részén
• étvágytalanság és fogyás

A betegség kialakulásának korai szakaszában, a prosztatarák nem okoz semmilyen panaszt és tünetmentes. A korai megfelelő diagnózis rendkívül fontos!

Orvosi szűrővizsgálat

Ötven éves életkor felett rendszeres urológiai ellenőrzés szükséges (legalább évente egyszer), kontrollvizsgálatokkal együtt, amennyiben azok indokoltak.

Mivel a jóindulatú prosztata megnagyobbodás vagy a prosztatagyulladás néhány tünete prosztatarákot is jelezhet, javasolt, hogy azok a férfiak, akik ezeket a tüneteket tapasztalják, kivizsgálásra jelentkezzenek a tünetek okának tisztázása érdekében.

A prosztatarák diagnózisának felállításához alkalmazott vizsgálatok:

Végbélen keresztül (az orvos által ujjal) végzett vizsgálat:

Ez a prosztata vizsgálatának alapvető módszere. A daganat korai felismerését teszi lehetővé. A prosztata elhelyezkedése, közvetlenül a végbél mellett lehetővé teszi az orvos számára, hogy ujjával felismerje a prosztata méretében, alakjában vagy szerkezetében bekövetkezett változásokat.

A vér PSA-szintjének meghatározása:

Mikor a prosztatarák a mirigy belsejében alakul ki, lehetetlen azt a végbélen keresztül történő vizsgálattal felismerni. Ekkor a PSA (a prosztataspecifikus antigén, a prosztata által termelt anyag vérszintje) segít a betegség diagnosztizálásában. A PSA normális szintje 0,0–4,0 ng/ml. A megnövekedett vérszint további vizsgálatokat – prosztatabiopszia – tesz szükségessé.

Prosztatabiopszia:

A vizsgálat során szövetmintavétel történik a prosztatából, úgy, hogy egy speciális tűvel a végbélen keresztül a prosztatából kis darabokat vesznek ki, hogy azokat mikroszkóp alatt tovább vizsgálják. A vizsgálat nem fájdalmas és nem jár szövődményekkel.

A prosztatarák kezelését az orvos választja ki, a betegség stádiumának, a daganat rosszindulatúsági fokának, a beteg életkorának és az egyéb, egyidejűleg fennálló betegségeknek megfelelően. Gyakran alkalmaznak hormonkezelést, sebészi kezelést, sugárkezelést és kemoterápiát.

Szoros összefüggést figyeltek meg a prosztatabetegségek és a csökkent nemi vágy, valamint a merevedési zavarok között.